Az énidő a kizárólag önmagunkra szánt, minőségi idő.

Ki ne hallott volna már erről a kifejezésről?!
És ki fordít arra energiát, hogy rendszeresen megadasson számára? Kevesen, mert kifogást minden sarokban találunk. Csak pár példa:
„Nincs időm”, „nem vehetem el a családtól/munkától ezt az időt”, „nincs rá szükségem”, „majd ha szabadságra megyek”, „mert másra kell koncentrálnom”. De számtalan, kreatív kifogást találhatunk arra, hogy ne adjuk meg a lelkünknek – testünknek, amire nagy szüksége lenne.

Miért van szükség az énidőre? Mit tesz velünk a rendszeresen megadatott énidő?

– tudatosságra, rendszerre ösztönöz
– stresszt kezel (negatív stressz nélkül nem húzzuk fel magunkat apróságokon, nem dühöngünk, de morgolódunk, nem veszekszünk)
– tisztább látásmódot biztosít (a nyugodt lélek, a mentális egyensúly időt hagy számunkra mindent nyugodtan és tiszta fejjel átgondolni)
– lelki békét teremt
– öntudatot ébreszt
– önismeretet fejleszt (megismerjük a saját igényeinket, vágyainkat. Megtudjuk, mivel tehetjük magunkat boldoggá, mi az ami elengedhetetlen a kiegyensúlyozott élethez)
– mentális egészséget biztosít
– harmonikussá teszi a mindennapokat
– fejleszti a problémamegoldó képességet

Mennyi énidőre van szükségünk?

Bármennyire, csak legyen rendszeres és bűntudatmentes. Senki nem fog neheztelni rád, mert a többiek is látják, mit tesz veled az önmagadra szánt idő.

Hogy teremtsünk időt önmagunkra, mi módon biztosítsunk magunknak énidőt, mi lehet az énidő alá besorolt elfoglaltság?

Az első és egyben a legfontosabb, hogy ne féljünk megadni magunknak ezt a pár percet, órát. Már egy óvodás korú gyermeknek is szüksége van erre a kis időre. Amikor egyedül, magában játszik, vagy a nagyobbak már magukra csukják a szobájuk ajtaját, elszeparálódnak a környezetüktől az az ő énidejük. Majd ahogy felnő az ember és elérik a rohanós hétköznapok, már nem leszünk ennyire kegyesek magunkhoz.

– gondoljuk át a hetek állandó kötelezettségeit
– ha kell, változtassunk a bevett szokásokon
– „kötelező jelleggel” keressük meg azt az időpontot, amit minden héten, ugyanazzal a rendszerességgel tudunk tartani
– ismerjük fel a saját igényeinket, hogy mi az, ami az énidő eltöltésére megfelelő program
– Kezdjünk neki!

Az énidő nem az, amikor elmegyünk társasággal szórakozni, vagy a rég nem látott baráttal egy 20 perces kávéra. Az énidő az, amit kizárólag magunkra fordítunk, egyedül, társaság nélkül. Pár példa a számos lehetőség közül:

– egy jó könyv, egy fél órás olvasás
– séta, ha esik, ha süt a nap
– egy kellemes, lazító masszázs
– zene hallgatás/zenélés
– tánc
– színház/mozilátogatás
– festés
– kreatív elfoglaltságok
– sport

A Sport, mint énidő, egyszere van jó hatással a testre és az elmére egyaránt. Tény, minden mozgás megfelelő az énidő eltöltésére, de a Pilates már önmagában is biztosítja a mentális ellazulást, hiszen magasfokú koncentrációt igényel, igy nincs lehetősége az agynak a problémákon rágódni.

Azzal, hogy megadjuk magunknak az énidő lehetőségét, boldoggá, kiegyensúlyozottá válunk. Ez által pedig boldoggá tesszük a környezetünket is.
Minden magunkra szánt perc a család és a környezetünk számára is örömet okoz, mert az idő elteltével azt látják majd: Jól vagyok!