Mindenhonnan azt halljuk, hogy a mozgás jó, egészséges, szükséges a test és az elme számára is. Az elég egyértelmű és látványos, hogy a testre mi módon hat a sport, de mit tesz az elménkkel?

A mozgás során – legyen az bármiféle típusú mozgásforma – a testünk mindenféle jó hormont termel, többek között endorfint.

(Kis szakmaiság: az endorfin az agyalapi mirigyben és a hipotalamuszban termelődik izgalmi állapot hatására. Legyen az jó vagy rossz stressz, a „boldogság hormon” akkor is termelődik.
Az endorfin főbb szerepei:

– az idegrendszer megfelelő működésének biztosítása,
– fájdalomcsillapítás
– stresszcsökkentés
– öregedés lassítása
– jó közérzet fenntartása
– kis mértékben immunrendszer erősítő hatása is ismert

Folyamatos endorfin hiány:

– depresszióhoz vezet
– rontja az alvás minőségét, ez által folyamatos a fáradtságérzet, levertség)

Amikor edzés után azt érzed, hogy „olyan megmagyarázhatatlan jóóóó érzés”, akkor indul be a nagy endorfin-bumm és árad szét a testben.

A sport boldoggá tesz.

Ahogy sportolsz, változik a tested, formálódik az alakod, nő az állóképességed, egyre több  dolgot tudsz megcsinálni, elmúlnak az esetleges fizikai fájdalmak, gátak.
Ez mind olyan „tünet”, ami jó közérzetet biztosít, erőt ad neked a folytatáshoz és a fejlődéshez, tehát motivál.

Laza vállövi és nyak körüli izmok = fájdalommentes váll, könnyen mozgó nyak

Mikor feszültek vagyunk, automatikusan a nyak és váll körüli izmokat feszítjük meg. Megemelkedik a váll a fül felé, előre görnyed a nyak. Idővel ez a mozdulat beidegződik és hosszú , tudatos munka szükségeltetik,mire újra lazán tudjuk tartani ezt a területet.

Ha állandósul ez a fajta tartás, előbb – utóbb elkezd fájni a váll, a kar, a nyak, a felső háti szakasz, majd mindez további tartásproblémákhoz vezet.

A tudatos mozgás és odafigyelés lazítja, fejleszti ezen területet, ez által a testünket sokkal kevesebb negatív fizikai inger éri.

A mozgás, a sport kikapcsolja az agyat.

Pörgess gyorsan végig egy edzésedet és tedd fel ezt a pár kérdést: „Mire szoktam gondolni edzés közben?”, „Eszembe jutnak – e a hétköznapi problémák?” (mit kell vásárolni vagy épp intézni, stb)
Ki merem jelenteni, hogy a válasz valami ilyesmi az első kérdésre: „Semmire, az edzésre, a testemre figyelek, arra, hogy a lehető leghelyesebben végezzem el a gyakorlatokat.”
A másodikra pedig egy egyszerű „Nem”.

Miért?

Sportolás közben nincs idő merengeni. Ha mégis ezen kapnád magad, akkor nem sportolsz épp.
A sport teljes odafigyelést igényel, másképp képtelenség helyesen edzeni.
Próbáld ki! Edzés alatt kezdj el gondolkodni a nagybevásárlás listáján vagy épp a gyerek hetirendjét próbáld összerakni. Azt fogod észrevenni, hogy a mozgásod koordinálatlan lesz, vagy épp teljesen leáll.

Az edzések után ezért is érzel mentális fáradtságot („de jó lenne most egyet aludni”)