„A testünk nem egy gép”

Hogyan került az életedbe a mozgás, és mikor döntötted el, hogy nemcsak magadnak, hanem másoknak is szeretnéd tanítani?

A sport és a mozgás szeretete egészen kisgyerekkorom óta végigkíséri az életemet. A szüleimnek köszönhetem, hogy korán a mindennapjaim része lett: ők voltak azok, akik fáradhatatlanul vittek úszni, különféle tornákra és labdasportokra, hogy minél több területen kipróbálhassam magamat. Ez a sokszínű alapozás vezetett el négyéves koromban a fitneszhez. A sportág azonnal magával ragadott, és annyira meghatározta a mindennapjaimat, hogy tizennégy éven keresztül versenyszerűen űztem. Ez az időszak nemcsak a fizikai állóképességemet formálta, hanem megtanított a fegyelemre, a kitartásra és a mozgás iránti mély tiszteletre.

A gimnáziumi éveim alatt, a sportmúltam hatására kristályosodott ki bennem, hogy edző szeretnék lenni. A legfőbb célom, hogy ezt a mélyről jövő szeretetet átadjam másoknak is: megmutassam, hogy a mozgás nem kötelező nyűg, hanem kifejezetten örömteli dolog. Csak mindenkinek meg kell találnia a számára megfelelő mozgásformát.

Mi az, amit ma már edzőként egészen másképp látsz a testről és a mozgásról, mint amikor elkezdted?

Mivel négyéves koromtól tizennégy éven át versenyszerűen sportoltam, a mozgás kezdetben a teljesítményről, a határok feszegetéséről, a fegyelemről és az eredményekről szólt. Ma már edzőként teljesen másképp látom. Megértettem, hogy a testünk nem egy gép, amit a végtelenségig hajszolni kell, hanem a legfontosabb társunk az életben. Nem a tökéletes formát vagy a maximális terhelést keresem mindenáron, hanem a fenntarthatóságot és az egyensúlyt. Ráébredtem, hogy a mozgásnak nem büntetésnek kell lennie a test számára, hanem egy olyan eszköznek, ami energiát ad, felszabadít és javítja az életminőséget — csak mindenkinek meg kell találnia a saját útját hozzá.

Miért éppen ezt a mozgásformát választottad? Mi az, amit tud, amit más mozgásformák nem adtak meg neked?

A fitnesz számomra nemcsak egy mozgásforma, hanem a tökéletes egyensúly. Azért ezt választottam, mert egyszerre tudta fejleszteni az erőmet, a hajlékonyságomat, az állóképességemet és a koordinációmat — mintha több különböző sport előnyeit olvasztották volna össze. Más mozgásformák gyakran egyoldalúak voltak, a fitnesz viszont a testem minden részét kihívás elé állította.

Éppen ez a sokszínűség inspirált arra, hogy a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemen több irányba képezzem magamat tovább. Fontos volt, hogy a tudásom minél szélesebb körű legyen, ezért tudatosan sajátítottam el az aerobik, a kímélő torna és a gyerektorna módszertanát is. Ez a sokoldalú képzés teszi lehetővé, hogy ma a legkisebbektől az idősebbekig minden korosztálynak hiteles, biztonságos és élvezetes órákat tarthassak.

Mit figyelsz meg először egy vendégen, amikor belép hozzád egy órára?

A szakmai szemem automatikusan a testtartását és a spontán mozgását térképezi fel először. Figyelem a járását, a vállak helyzetét, a fej tartását, és azt, hogyan teszi le a táskáját. Ebből a néhány öntudatlan mozdulatból azonnal látom a tipikus tartáshibákat — például az előreeső vállakat a sok ülőmunka miatt, vagy az aszimmetriákat és a merevséget. Ez a villámgyors felmérés segít abban, hogy már az edzés első percében tudjam, mire kell figyelnem nála a biztonságos és hatékony mozgás érdekében.

Mi az a tipikus hiba, amit új vendégeknél a leggyakrabban látsz?

A türelmetlenség és a fokozatosság teljes hiánya. Sokan hajlamosak az első pár edzésen megváltani a világot: túl nagy súlyokhoz nyúlnak, túl intenzíven akarnak kezdeni, mert azt hiszik, a fejlődés a sanyargatástól lesz gyorsabb. Edzőként azt látom, hogy sokkal nehezebb valakit megtanítani a lassabb, de biztonságos alapozásra, mint motiválni. A „mindent azonnal” hozzáállás sajnos nagyon gyorsan sérüléshez vagy idő előtti kiégéshez vezet ahelyett, hogy a mozgás beépülne a mindennapjaikba.

Van olyan gyakorlat, amit te imádsz, a vendégeid viszont kevésbé? És fordítva?

Edzőként imádom a zene ritmusát és a lendületes koreográfiákat. Viszont teljesen megértem, hogy a vendégek nem mindig vágynak az újításra és a végtelen pörgésre — sokan a biztonságot és a megszokott mozdulatokat keresik, ahol felszabadultan, hibák nélkül mozoghatnak.

Mi az a mondat, amit valószínűleg már százszor hallottál vendégtől, és pontosan tudod, mi lesz utána?

„Én ma nagyon fáradt vagyok, csak lightosan fogom csinálni.” Ezek a vendégeim azok, akik aztán százhúsz százalékkal végzik végig az egész edzést.

Szerinted mitől lesz jó egy edzés?

A minőségi edzés ismérve, hogy a vendég testileg-lelkileg elfárad, de mentálisan teljesen újjászületik. Hiszek abban, hogy a precíz szakmai háttér, a pontos instrukciók és a biztonságos progresszió mellett az óra igazi lelkét az energia adja. Akkor vezetünk jó órát, ha meg tudjuk teremteni azt a flow-élményt, ahol kezdő és haladó egyaránt megtalálja a saját kihívását és a sikerélményt. A zene, a mozgás és a támogató közösség ereje alakítja át az edzést puszta fizikai programból a nap fénypontjává, amely után mindenki magabiztosabban és energikusabban tér vissza a mindennapokba.

Mit szeretnél, hogy egy vendég az órád végén érezzen?

A válaszom nagyon egyszerű: az, amit az óra utolsó perceiben, a nyújtás alatt az arcán látok. Azt szeretném, hogy amikor kilép a teremből, azt érezze, hogy a fejében lévő stressz teljesen megszűnt, a teste kellemesen elfáradt, a lelke pedig csordultig telt energiával.

Ha valaki most készül először részt venni az órádon, mit mondanál neki?

Ne izgulj, a legjobb helyen leszel. Nem kell profi táncosnak vagy élsportolónak lenned ahhoz, hogy élvezd a koreográfiát és a pörgést. Lépésről lépésre építünk fel mindent, a hibázás pedig nálunk a tanulás része, amin legfeljebb nevetünk egy jót. Figyelni fogok rád, segítek, és garantálom, hogy az óra végén büszkén, mosolyogva és tele energiával fogsz kilépni az ajtón. Vágj bele bátran, várlak szeretettel!

És a végére egy személyesebb kérdés: mit jelent számodra a Core12?

A Core12 számomra a mozgás szabadságát jelenti egy támogató, családias közösségben.